A TRÉNER CSALÁD ZLIN—26-tól A ZLIN—726-ig

A csehszlovák repülőipar második világháború utáni legsikeresebb repülőgépcsaládja, a Moravan-gyár által több, mint három évtizeden keresztül fejlesztett és gyártott Tréner család. A Zlin Repülőgépgyárat 1934-ben alapították, és rövidesen sikeres típusokat terveztek és gyártottak. A gyár Zlin településtől kissé távolabb épült, a Morava partján. Egy ideig Gottvaldovnak is hívták a várost.

Az itt gyártott legismertebb típusok: Z-XII, Z-XIII, Z-22 Junak, Z-25 Sohaj és a HC helikopterek.
Az alaptípust, a Z-26 Trénert a gyár tervező kollektívája Tomas Karel vezetésével 1946-ban egy pályázatra tervezte. A típus megnyerte a pályázatot: alkalmas volt katonai kiképző-gyakorló repülőgépnek, és megfelelt a repülőklubok sportcéljára is. A prototípus magán viselte a későbbi típusok jellemzőit is. Alsószárnyas, szabadonhordó, egymotoros, kétüléses, vegyes építésű, farokfutós konstrukció volt. A szárnyak faépítésűek, a kormányszerkezet vászonborítású. A főfutók merevek, a futóműszár áramvonalazott burkolású. A farokfelület lekerekített. Merev fa légcsavarját egy WM-4 III 77 kW teljesítményű motor forgatta. A típusból nagyobb szériát exportáltak.

A gyártási technológia. modernizálása és egyszerűsítése érdekében az eddig fából készült szárnyakat és farokfelületeket durálból kezdték gyártani. A farokfelület lekerekített formáját. kiegyenesítették. Így jött létre 1953-ban a jobban terhelhető Z-126 (Tréner 2) változat.

A Walter Minor-4 III soros, lógó elrendezésű négyhengeres léghűtéses motor továbbfejlesztésével elkészült a hathengeres .118 kW teljesítményű WM-6 III-as motor. Megnyílt a lehetőség a repülőgépek teljesítményének növelésére. Az új motor beépítésével egy kiváló vontatógép készült, a Z.-226B „Bohatyr” 1954-ben. A szárnyakban lévő üzemanyagtartályokon kívül a törzsbe is beépítettek egy üzemanyagtartályt, közvetlenül a hátsó ülés mögé.
A Z-226B típus berepülése során bebizonyosodott, hogy nemcsak vontatásra, műrepülésre is kiváló. A törzs üzemanyagtartályát kiépítették, a speciális vontató légcsavart lecserélték, a törzset megerősítették, így egy kitűnő műrepülőgép jött létre. 1955-ben, a Z-226 Tréner 6, amely mint iskolagép is megállta a helyét. A Lockheed Trophy megnyerésével megszületett az első csehszlovák műrepülősiker.

A repülőgépben rejlő lehetőségek jobb kihasználása érdekében kiépítik az első ülést és az oda tartozó műszereket, szerelvényeket. Áramvonalazott burkolatot kapott a főfutómű. Ez a változat a Z-226 Akrobat (1956). 1957-ben ezzel a típussal nyerik meg ismét a Lockheed Trophyt.

A hidraulikus állítású kabinból működtethető légcsavar kifejlesztésével lehetőség nyílt a motor teljesítményének jobb kihasználására. A V-500 típusú légcsavarral repülő gépek a Z-226 AS Akrobat Specialok, amelyek 1963-ban készültek.
Az iskolagépekkel szemben támasztott követelmények növekedésével a Z-226T típuson 1957-től módosításokat hajtottak végre. A futómű félig behúzható rendszerű lett, módosították a szárny V-beállítását. Ez a változat lett a Z-326 Tréner Master, amelyből nagy sorozatot készítettek és sokat exportáltak.

A Z-326 Tréner Masterből is készült egy együléses műrepülő változat: a Z-326A Akrobat.

Az előző változatnál tapasztalható hiányosságok megszüntetése céljából megépítették a Z-326S Specialt. A változatnak az volt a feladata, hogy különböző változtatásokkal kikísérletezzenek egy újabb gyártásra kerülő sorozatot. A kísérleti repülések igazolták a tervezők elképzeléseit, így 1965-ben megkezdődött a Z-526 Tréner Master sorozatgyártása. A Zlin típus harmadszor nyerte el a Lockheed Trophyt.

Az előző együléses változatokhoz hasonlóan, elkészült a Z-526A Akrobat változat Is. A Z-526 Tréner Masterből az első ülést kivették, üzemanyagtartályai csak 2 x 35 literesek voltak.

A Z-526A továbbfejlesztése a Z-526AS Akrobat Special lett. Buborék kabintetővel és V-503A légcsavarral építették. A 132 kW-os M-137A motor sorozatgyártása lehetővé tette, hogy nagyobb teljesítményű motor kerüljön a Zlinekbe. V-503 légcsavarok helyett a továbbfejlesztett változat, a V-503A típus került felszerelésre. A motorburkolatot turbóléccel látták el. 1968-ban kezdődött a Z-526F Tréner sorozatgyártása.

A Z-526F-ből külföldi megrendelésre együléses változat készült. Az első ülés helyét burkolták be és osztott buborék kabintető került a repülőgép-vezető fölé. Ez a változat a Z-526AF Akrobat.
Az egyre szorosabbá váló műrepülőversenyek a műrepülőgépek minőségi változását eredményezték. Egyre több konkurrens típus jelent meg. A tervezők belátták, hogy a Zlineken gyökeres változtatásokat kell végrehajtani.

A Z-526AF-ből kiindulva a törzset lerövidítették, a szárny belépőéle és a motortér tűzfala közti törzsrészt kihagyták. A szárnyak fesztávját csökkentették, a csűrők felületét megnövelték és a féklapokat elhagyták. A szárny-törzs csatlakozást áramvonalassá tették. Az így átalakított buborék kabintetős gép lett a Z-526AFS Akrobat Special változat (1971).

Nyugati megrendelések hatására felmerült külföldi motorok beépítése a Z-526 változatba. A tervezők egy 147 kW teljesítményű Lycoming motort választottak ki erre a célra, így a négyhengeres bokszermotorral repülő változat típusjelzése: Z-526L.

A kétüléses változatok korszerűsítésének ás túragépként való alkalmazásának terve alapján a vászonborítású felületeket minimálisra csökkentették, Így a kormánylapok és a törzs első része is lemezborítást kapott. A szárnyak fesztávolságát csökkentették, mindkét ülésből lehetőség nyílt a vezetésre. Módosított M-137AZ motor került beépítésre. A Z-726 Universal súlya megnövekedett, és így műrepülési mutatói nem voltak olyan jók, mint az előző változatoknak.
A Z-726 teljesítményének növelését 155 kW teljesítményű, M-337AK kompresszoros motor és a V-500A kézi vezérlésű légcsavar beépítésével hajtották végre. A légcsavar miatt dobott figurákat nem lehetett végrehajtani, ás a kompresszort műrepülésnél ki kellett kapcsolni, így csak túra-, alapfokú iskola- ás vontatórepülésre lett alkalmas. A Z-726K változattal fejezdődött be a Tréner család gyártása.

A 70-es évek végén a gyártásból már kifutott WM-4 III motorok helyett a Z-126 változatokba WM-6 III motorokat építettek be, és az így megnövekedett teljesítményű Z-126T-ket oktatásra és vontatásra használják.
A 80-as évek elején az egyre nagyobb nehézségekbe ütköző WM-6 III motorjavítások és az alkatrészek hiánya miatt a még üzemelő Z-226 és Z-326 változatokat M-137A motorokkal látták el. Ezek a vontatásra és kiképzésre alkalmas gépek a Z-226M és Z-326M típusjelzést kapták.

A Zlin változatokból több mint 1450 darab épült, 37 országba exportáltak belőlük, Minden jelentősebb műrepülőversenyen részt vettek és majdnem mindig az első helyen, de legalábbis az élvonalban végeztek.

Forrás: Takács Miklós